Volt nekem egy anyai nagymamám, aki sokat vigyázott rám a nyári szünetekben. Minél előrébb haladok az utamon, annál többet gondolok rá. Furcsa mód a vele kapcsolatos emlékek nem halványodnak, inkább egyre élesednek. A mamával kapcsolatosan meglehetősen vegyes érzéseim voltak gyerekkoromban. Magának való volt, keveset beszélt, ritkán mutatta ki az érzéseit és fanyar humor jellemezte.
Egyszer például nagyon unatkoztam, ő adott egy befőttesüveget, hogy gyűjtsek bele krumpliborgat. Megkérdeztem hogy és mi lesz érte a jutalmam ha megcsinálom? Mire ő azt felelte: "- hát felöntheted őket vízzel". Én meg meg is csináltam... :) Már felnőtt voltam, mire leesett hogy valószínűleg csak viccelt.
Nem sok földi dolgot hagyott maga után, amikor anyukám megkérdezte mit akarok a "hagyatékból", nem is tudtam hirtelen mit mondani. Végül az ágytakarót választottam - amit olyan sokszor összeugráltam kiskoromban a mama legnagyobb bosszúságára - illetve a kertből szedtünk fel pár tő epret és magot fogtunk a mama kedvenc virágáról. Ennek 8 éve.
 |
| A mama epre |
 |
| A mama virága (tatárvirág) |
Kezdetben anyu nevelgette őket, de amióta családi házba költöztem, ez az eper és ez a virág a kertem állandó lakói lettek. Egészségesek, szaporák, igénytelenek, szépek és legfőképpen a mamára emlékeztetnek.
Amikor kézbe fogom, vagy csak rájuk nézek arra gondolok, régen ő is pont így örült nekik, s ha van élet a halál után, most biztos lát és csóválja a fejét, hogy milyen szentimentális vagyok és milyen baromság ez a blogolás! :)
Nagyon szép eper, virág, gondolat.
VálaszTörlésNagyon szép hagyaték! Olyan jó visszagondolni ezekre! Kicsit elérzékenyültem az epres képen, olyan beszédes kép! Szerintem meg mosolyogva néz le rád, és ha van egyáltalán ilyen, akkor boldog hogy így ápolod tovább az ő kincseit.
VálaszTörlés:) Köszönöm
VálaszTörlésAz egyik nagymamámtól "örököltem" egy fából készült fényképezőt, olyan harmonikásat, amilyet régen használtak, kitűnő állapotban van ma is, csodálom azt a mai technikát is megszégyenítő fa munkát rajta. A másik nagymamámtól örököltem a füzetét, amibe havi költségeit írta és számláit vezette. Azóta én is szenvedélyesen írok minden kiadást. Sőt, excelben statisztikákat is készítek róla...(innen látom, hogy nem jók a mutatók...)
VálaszTörlésKedves Szil!
VálaszTörlésVan élet a halál után. Én nem hiszem, hanem tudom, mert megtapasztaltam, mi a lélek és a test. A test egy ruha, amit egykor majd levetünk, de mi halhatatlan lelkek vagyunk.
És mi az mit magával visz a lélek? Mint az utazó, az emlékeit.
Gyűjtsd hát a sok szép emléket a kosárkádba és várd a találkozást, mert egyszer Te is hazamész azokhoz, akiket szerettél.
Attila, Vácról
Köszönöm :)
Törlés