2013. július 30., kedd

Minek nevezzelek?

Nem tudom nem megmutatni ezt az aranyos kis termést... szerintetek mire hasonlít?



Nevet kéne adni neki, szerintetek milyen név illene hozzá?

Hogy teljes legyen a kép mára - superwoman ötlete nyomán -
S.K. "cellux+körömlakk" matrica
- fedőlakk nélkül, hogy le tudjam venni mielőtt munkába indulok -

2013. július 29., hétfő

Elememben vagyok

Az ihletben az a jó, hogy bármikor és bárhonnan jöhet! :)

Tegnap este a hétvége méltó lezárásaként elhatároztam hogy megajándékozom magam egy hűsítő manikűrrel. Játékos hangulatomban arra ragadtattam magam, hogy az első kezem ügyében levő tárgy lesz majd a "minta".

Nos, a tárgy ami először a kezembe akadt, meglehetősen hétköznapi: egy 4-es csomag ceruzaelem :) Nem vagyok VARTA ügynök egyébként :)))

Közelebbről megszemlélve egész pofás a csomagolása. Az ezüst és a kék együtt nagyon szép és volt is itthon hozzá "anyag":

a kiválasztottak
Ezután már csak az alkotás maradt hátra. Mivel pontozót még nem szereztem be egy kiszuperált golyóstollal hoztam össze a pöttyöket :D
(Az ecsetről egy csepp körömlakkot egy papírlapra cseppentettem és abba mártogattam a golyóstollat. Nem annyira profi, de a célnak megfelel.)

Ilyen lett:
ihletforrás

végeredmény
Ebben a forróságban jólesik rápillantani ezeket a hideg színekre. 

2013. július 27., szombat

Christina

Korábban elkezdtem kedvenc előadóimról egy-egy rövid posztot megírni, a felsorolás abc sorrendben történik, most elérkeztem a C-hez. 

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy Christina Aguilera megérdemel-e egy posztot ebben a kategóriában, de végül úgy döntöttem igen.

Hogy miért hezitáltam? Hiszen az ember igazán könnyen el tudja dönteni, hogy mely előadókat kedveli nem? De igen, csak nekem Christina esetében ez mégsem annyira egyértelmű dolog. Azért nem, mert egyrészt végtelenül imádom a hangját másrészt van néhány dala amik átsegítettek nehéz életszakaszokon, néhány dalszöveg akár rólam is szólhatna annyira telibe talált, de... az image amit kitaláltak neki, vagy amit ő talált ki magának egyáltalán nem tetszik. 

Az alapvető problémám az, hogy érzek benne valami görcsös igyekezetet, manírt és némi szemfényvesztést. Hiába rendelkezik kivételes adottságokkal valami miatt mégsem teljes és nem hiteles számomra. Volt a karrierjében egy rövid időszak (a Stripped album megjelenésétől a Back to Basics -ig) amikor egyszerűen imádtam - aztán teljes filmszakadás. 

Máig nagy kedvencem a Fighter (Harcos) című dal, amihez a videoklip is nagyon jól sikerült. Azért tetszik ez a dal, mert arról szól, hogy igen: tévedhetünk, igen: csalódhatunk, de: okulhatunk belőle és megerősödve léphetünk tovább. 

A klipben egy gombostűre tűzött, üvegkalitkába zárt lárvát látunk, amint kiszabadítja magát. Kitör, elindul, kitépkedi a hátából a gombostűket és miután megszabadult tőlük, egy szépséges, büszke, bátor lepkévé fejlődik. Szerintem ez egy szép metafóra: 


A dal refrénje egyébként korrektül összegzi az én személyes megküzdési stratégiám lényegét is: ha elesünk, fel kell állni és tovább kell menni. A dalszöveg magyar fordítását többen is közkinccsé tették a neten, nekem ez a változat a kedvencem: Fighter - magyar felirattal Köszönet a feltöltőnek!!!

Később Christina megváltozott és én becsapva éreztem magam amikor beállt a felpumpált "műnők" sorába. Korábban olyasmikről énekelt, mint a belső szépség és az önmegvalósítás... aztán fogta magát és behódolt az éppen aktuális trendeknek.

Bízom benne, hogy egy nap megérik ő is és megtalálja az igazi arcát. Ha ez megtörténik és lesz is bátorsága felvállalni azt, akkor nagyon fogom szeretni. Addig is a hangját tudom csodálni, mert az vitathatatlanul gyönyörű, például ebben a dalban:


Christina, back to basics again!




2013. július 20., szombat

Manikűr a Balatonhoz

Óda helyett manikűr született ma a kezeim közt :)

Végre eljutottunk idén is Zamárdiba. Igaz, hogy csak egy-egy napra ruccanunk oda, mert horror szállásárak vannak, mi pedig viszonylag közel lakunk, de így is jó! :)

Imádom a Balatont. Őszinte leszek: 20 éve nem hagytam el az országot. Ha nyaralásról van szó, a Balaton az első! Még mindig és már megint. Megunhatatlan. Legalábbis nekem. Szeretem a kékeszöld színét, szeretem a finom hullámait, szeretem hogy nem bántja a bőrömet, hogy nem csípi a szemem és hogy nem úszkálnak benne veszélyes medúzák és cápa is csak felfújható változatban található benne :) 

Az alkalom megérdemelt egy kizárólag "balatonozásra" szóló manikűrt. Alább az alanyok szépen sorban:

Sally Hansen Double Duty - alaplakk (fedőlakk is elvileg, de arra a célra nem vált be)
Rose Nails - Blueberry (semmi köze a színnek a névhez, ez türkiz, de sebaj)
Claire's és Rose Nails - csillámos fedőlakkok
Crystal Nails - 06 világoszöld lakk arany mikrocsillámokkal
Color Club - nevenincs kék
Az ötlet az volt, hogy a türkiz lakk lesz az alap, és a másik négy lakk lesz a 2. réteg. Minden ujjamon másik szín. Ilyen lett:



Meglepődtem milyen nehéz úgy fényképezni, hogy jól látszódjanak a színek és a fények. Nem is igazán sikerült :) Ebből a tapasztalatból okulva méginkább emelem kalapom a gyakorlott lakknaplós lányok előtt, egyikük másikuk valóságos művész!

A fenti projektnek volt egy másodlagos célja is, letesztelni hogy hogy bírják a lakkok a kiképzést. Egy jópár órás folyamatos balatoni áztatás megfelelő erőpróbának tűnt. Nos azon a körmön ahol nem volt fedőlakk (nagyujj) és azon amin a Rose Nails csillámosa volt felül - sajnos elvérzett a teszten. Egyszerűen felázott és levált a szabadszéleken. A Crystal Nails nem jött le, de a körömvégeken olyannyira megkopott hogy kilátszott alatta az alsó réteg. A másik két lakk (Claire's és Color Club) teljesen tökéletes maradt. (Átlátszó fedőlakk nem volt egyik körmön sem)

Tehát ha már szabadság, ha már Balaton, akkor türkiz-manikűr ééééééééés.... hogy ne csak a kocsikulcsot szorongassam...

...szereztem mást is amit a kezembe vehetek !!! :)
Ui: Meg kell hagyni, a csehek tényleg nagyon értenek sörfőzéshez!!!

Júliusi szépségek a virágosztályon

Anyukámtól kaptam tavaly ezt a szép kúpvirágot.
Idén már magról kelt jópár példány.
Szeretném ha jó sok lenne belőle a kertben!

A körömvirág anyósomtól érkezett magok formájában.
Egyszer elvetettem, azóta nélkülem gondoskodik a szaporodásról.
Nagypapa teát szokott főzni a szárított virágszirmokból.

Ő egy multiból mentett törpe menyecskeszem.
Rossz nézni, ahogy a virágokkal bánnak a nagy áruházláncok.

Szintén egy multiszökevény.
Nem sokat vártunk tőle az akkori állapota alapján,
de egész jól kikupált.

A dipladéniák tobzódnak! A rózsaszín nehezen indult,
de mostanra beérte a pirosat

Remélem sikerül majd átteleltetnem őket!

Tavaly anyukám adott néhány petúnia palántát.
Idén ezek is önállósították magukat.
Bár azt hiszem tápoldatozni kellene őket, ez így elég zöld! :)

2013. július 16., kedd

Integráció

Facebook-on keringve talált rám ez a kép:

Első ránézésre ez egy vicces kis "cukiság" (jajj ez a szó...) de akit kissé meg"hányt-vetett" már az élet és - akár közvetlenül, akár hozzátartozóján keresztül - részese volt már valamiféle kirekesztésnek, az nem tud szívből nevetni rajta. Abban az emberben először egy kis szomorúság ébred, aztán egy kis sóvárgás, majd magány és végül dac. Mert vagyunk páran akik időről időre nekifutunk a démonainknak, hol erővel, hol alázattal, hol csipetnyi furfanggal... mikor mi kell.

A kirekesztés szó alatt én nem feltétlenül valamely védett tulajdonság ellen irányuló sértést értek. Szerintem az is kirekesztés, amikor valakiről nem feltételezik, hogy képes valamire. El sem tudják képzelni róla, előre eldöntik a feje felett hogy neki nem sikerülhet és esélyt sem akarnak adni rá, hogy megcáfolja ezt a prekoncepciót. A bírálók és bámészkodók védelmében megemlíteném, hogy ők nem feltétlenül rosszindulatúak, talán egyszerűen csak nem tudnak kilépni saját korlátaik szorításából, egyszerűen nem látnak tovább az orruknál és igazán... nem is érdekli őket a másik fél. Ilyenkor a kirekesztett két dolgot tehet: beletörődik a helyzetébe, vagy kilép belőle.

A blogban a szép dolgokat gyűjtöm. Hogy miért került ide ez a poszt? Azért, mert úgy gondolom, az akarat amely bizonyításra késztet, nagyszerű lehetőségeket tár elénk. Úgy részévé válni egy halmaznak, hogy "a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon" ergo idomuljunk de identitásunkat se adjuk fel... szép feladat. 

Amúgy az a süni ott én vagyok. :)
S talán te is, kedves Olvasóm... 

2013. július 12., péntek

Örökség II. - A munka becsülete

Egész életemben azt láttam, azt tanultam, hogy dolgozni kell. 

A nagymamámtól és a szüleimtől kapott örökségem része egy üzenet, miszerint "első a gyerek" és rögtön utána a munka. Sorsszerűen ez minden létező öröm forrása is. A felmenőim a bázisalapú növekedés hívei,  az ő olvasatukban az ember elsődleges életfeladata gondoskodni arról hogy az élet folytatódhasson (reprodukció) emellett mindenkinek kötelessége az előtte élők hozzáadott értékeinek tisztelete, megőrzése, kiegészítése a sajátjával, majd átadása az utána következőknek - ugyanezzel az üzenettel.

Nagyon fontos, hogy az én dolgos felmenőim az eredményes munka hívei - az erőforrások oktalan és/vagy haszontalan pazarlását kifejezetten ellenzik. A neveltetésem alapját képezte a "célkitűzés - feladatmegjelölés - végrehajtás - ellenőrzés - elégedett visszatekintés rendszere", melyet sikertelenség esetén az "ok feltárása - új protokoll kidolgozása - újra próbálás" lépésekkel egészítettek ki. 

Aki ismer pontosan tudja, hogy küzdő típus vagyok, valószínűleg azért mert az őseim is azok voltak. A napokban készítettem ezt a képet:


Az apukám látható rajta amint a kertünkben lévő lucernát kaszálja a nyusziknak. Apukám 70 éves. Szerintem addig fog élni, amíg dolgozni tud. Egész életében dolgozott. Nemcsak tiszteli a munkát, hanem szereti is. Szereti a természetet, a szőlőt, a bort és az állatokat. Értem dolgozik. Hisz a generációk egymásra épülésében. A személyes szabadság eléréséhez vezető egyetlen útnak az önfenntartást tartja. Át akarja adni nekem a tudását és a hitét. Azt akarja, hogy erős legyek. Segíteni akar nekem abban, hogy leküzdjem az akadályokat és teljesíthessem az életfeladatomat. Valószínűleg nem biztos még a sikeremben, ezért fáradozik még mindig ezen a projekten ilyen kitartóan. Ő az apukám és jót akar nekem, szeret engem. 

Azt hiszem most kezdem megérteni őt, talán még időben vagyok... 

2013. július 10., szerda

Egy szép idézet

"Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie kudarcoknak, vereségeknek, újrakezdésnek is. Ezek fejlesztenek ki bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek a mindig párnázott úton rejtve maradnának." Popper Péter

2013. július 6., szombat

Magashegyi Underground: Darazsak



Ezt most csak úgy... mert erről a szép nyári dalról eszembe jut a lány aki voltam réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban. Köszönöm az élményt Bíborka, imádom a hangodat! :)

Július a kertben

A mai napot megint terepszemlével indítottam, a konyhakerti bejárás folyományaként két megállapítást tettem:
1/ a kert igen gazos
2/ ez a haszonnövényeket kevésbé zavarja mint engem :)

Lássuk képekben a teljesség igénye nélkül:
Bab-kukorica-hagyma ágyás gazágyon :)
Újhagyma, ki tud ennek ellenállni?
paradicsomi állapotok ...
rá várni kell még jó darabig, Idared lesz
ő pedig Mutsu, hatalmas zöldalmák lesznek ezen a fán
Az első főtt kukoricát a kislányomnak szánom :)

A vilmoskörte már most illatozik. 

2013. július 4., csütörtök

Kis csíkos :)

Szabadságra készülök, már csak papírmunkáim vannak a hét hátralévő részében, ennek örömére este engedtem a csábításnak és egy kicsit több időt szenteltem a körömfestésnek.

Inspirációk után kutatva természetesen a virágoskertben kötöttem ki megint, körülnéztem, láttam ott rózsaszínt, pirosat, lilát... na melyik legyen? Melyik-melyik, mindegyik! Emellé eszembe jutottak a '80-as évek színátmenetes fodros szoknyái és már meg is lett az ötlet. :)))

Kellett hozzá egy kis rózsaszín ...
a piros ...

...és a lila!
Először a körmöm végét befestettem rózsaszínnel, kis részt kihagyva vittem fel a pirosat, majd harmadik rétegben a lilát. Amikor megszáradt, átkentem az Essence Better Then Gel Nails gyors szárító fedőlakkjával (ami egyébként tényleg olyan szuper, ahogy azt a beauty bloggerek többsége állítja)

Nem baj, ha nem szabályosak a csíkok, elvégre a szoknyán is hullámosak a fodrok! :)