2013. június 6., csütörtök

Az első rózsám!

Az utóbbi napokban nem volt kedvem írni a blogba, mert cudar napok jártak rám, kudarcok és kellemetlenségek szegélyezték az utamat és nehéz volt meglátni a szépet. Vannak ilyen szériáim, mit van mit tenni. De ma már egy kicsit jobb volt és most végre újra ki tudtam nyitni a szemem a pozitív dolgokra. Például nagy nagy örömömre gyökeret eresztett, sőt hajtást is növesztett életem első saját szaporítású rózsája! Nagyon lehet annak örülni, ha az ember maga állít elő egy új növényt akár magról, akár dugványról, akár akárhogy.

Az úgy kezdődött, hogy engem régen egyáltalán nem érdekeltek a rózsák. Szégyen - nem szégyen én úgy gondoltam ez olyan "öregasszonyos" virág. Meg egyébként is annyi vele a macera, folyton tetves lesz meg lisztharmatos... meg metszeni kell, meg minden. Aztán jöttek az anyáknapják, névnapok, születésnapok, nőnapok, és a család hordta rendületlenül ezeket a kis tesco-s cserepes mini-rózsákat. Sokáig nem jöttem rá hogy ezt ki kell ültetni, mindig gyorsan kinyuvadtak, ettől még jobban megutáltam őket. Aztán egyszer az egyik annyira szép volt, hogy gondoltam megér egy próbát és kiültetem a ládába a bejárathoz. Meghálálta, megerősödött, megnőtt, ellenálló volt és tavasztól őszig non-stop virágzott, teljesen el voltam ájulva, hogy egy minirózsa ilyen is lehet:

Jajj ettől úgy gondoltam hogy még, még, még... és ezután már minden minirózsát kiültettem ugyanígy. De azok nem lettek ilyenek, azok ugyanolyanok maradtak, mint voltak amikor megkaptam őket. Áttelelnek, lehet őket metszeni, mindent úgy csinálnak ahogy a nagy rózsák, de mégse ilyen szépek. Itt van például ez:
De ez utálatos. Folyton permetezni kell. :(

Most arra gondolok, hogy vajon az én kedves rózsám milyen fajta lehet? Efölötti elmélkedésemben arra jutottam, hogy nekem kéne ebből még néhány tő. Szaporítsunk, gondoltam. Elolvastam róla mindent az intereneten, még gyökereztető hormont is vettem. Kiváncsiságból ledugtam két gallyacskát egyet hormonnal egyet anélkül. Persze az utóbbi eredt meg. Ez pontosan úgy nézett ki, hogy egy virágzó ágat levágtam, levágtam róla a virágot, alulról levátam róla a leveleket, úgy hogy csak 2db 5-ös levél maradt rajta és kerti föld+virágföld keverékébe ledugtam. Kb 8cm volt a föld alatt és felett is. Aztán a tetejére tettem egy befőttes üveget és így maradt egy hónapig. Közben gyakran kapott vizet. Aztán egy szép egy nap...

Tá-dáámmm:
A föld alól kihajtott :) A zöld ágacska az eredeti, a barnásabb az új. Nagyon örülök neki, ez az első saját rózsám! Remélem most már minden esélye megvan rá hogy olyan szép legyen mint a mamája.

Aki most ilyet nyílik éppen:
Bárcsak tudnám a nevét... de van itt még valami, az idei anyáknapim is kinyílt, az ő nevét szerencsére tudom:
Dipladenia.
Remélem átvészeli majd a telet, nagy kihívás lesz, mert a lakásban tudom csak teleltetni. Ha sikerül, egy nap talán így néz majd ki:

forrás






2 megjegyzés:

  1. Nagyon szépek a rózsáid! Nekem az "utálatosod" is nagyon tetszik! Olyan érdekes amit a rózsákról írtál! Hasonlóan voltam én is velük, valamiért nem szerettem őket (eléggé). Most jutottam el odáig, hogy nekem ebből sokféle kell. Most jöttünk haza a mátrai kiruccanásunkról, és a szálloda kertjéből hoztam 2 futórózsa ágacskát (sárga) szaporítás céljából. Reménykedem hogy nekem is sikerülni fog. Én is ki szoktam ültetni a mini rózsákat, nagyon szép bokrosak tudnak lenni.
    A tölcsérjázmin átteleltetése nekem nem sikerült, de azt olvastam hogy vissza kell vágni és úgy bevinni teleltetni.
    Légy szíves nézz be a blogomba, van neked ott egy kis meglepetés a jun. 3-i bejegyzésemben.

    VálaszTörlés
  2. Jajj de jó :) Köszönöm! Nem is tudom mi a teendő, még nagyon járatlan vagyok a témában :)))

    VálaszTörlés