Ma beszélgettem valakivel a gyerekeimről és beszélgetés közben mondtam egy megállapítást amit eddig még sosem sikerült megfogalmaznom, ma viszont hirtelen kibuggyant belőlem és annyira meglepődtem rajta, hogy azóta is ezen gondolkodom. A következő mondatot mondtam:
"Az egyik akkor boldog amikor megfelel valakinek/valaminek a másik akkor, amikor neki megfelel valaki/valami."
Nyilván mindenkiben megvan mindkét dolog, mindenki szeretne valakinek/valaminek megfelelni de vannak elvárásai is a külvilág felé, mégis valamelyik attitűd mindig egy kicsit erősebb. Nem ismerek senkit, akiben egyensúlyban lenne. Talán az az egyensúly hogy egyszer az egyik, máskor a másik kerekedik felül?
Mit gondoltok erről? Kinek jobb lenni, alkalmazkodónak vagy dominánsnak? Mik az előnyök, hátrányok?
Ti melyik csoportba tartoztok?
Én alkalmazkodó vagyok, nekem így jó. Néha elgondolom milyen lenne dominánsnak, ahogy írod...akkor lázongok is egy kicsit!:-)
VálaszTörlésÉrdekes egyébként, hogy sokan alkalmazkodónak gondolják magukat, de a környezetük dominánsnak látja őket, vagy fordítva. Nem is olyan könnyű kiigazodnunk magunkon :)
TörlésSzerintem lehet, hogy mindkettő megvan az emberben, néha ez jön elő, néha az! Lehet engem is másképp látnak, igazad van!:-) Főleg a gyerekeim!:-D
TörlésÉn domináns :) , másokhoz alkalmazkodva.
VálaszTörlésDE komolyan- baj, ha inkább domináns?
Nem baj! Kellenek a dominánsok, mert ők adnak lendületet a folyamatoknak és kellenek az alkalmazkodók is, mert ők védik meg a békességet. Egymást kiegészítik az emberek, mint a zsák meg a foltja :)
TörlésDomináns, egész életemben.
VálaszTörlés:)
TörlésNekem kapcsolatonként más: szülőmmel szemben alkalmazkodó, párommal szemben dominánsan alkalmazkódó, testvéremmel szemben hol ez, hol az, szituáció függő, a gyerekeknél csak szeretnék domináns lenni, ezt majd még meglátjuk :)
VálaszTörlésIgen, ebbe biztos ők is igyekeznek majd beleszólni :D
Törlés