2013. október 19., szombat

Kedvenc előadók - M - Magashegyi Underground

A kedvenceim felsorolásából semmi esetre sem maradhat ki a Magashegyi Underground! A Petőfi rádió MR2 Akusztik műsorában figyeltem fel rájuk, ahol a Szeplős váll című dalt adták elő. Nagyon megtetszett a kacér de nem közönséges dalszöveg, amit átjárt az a kicsit sikamlós de még finom humor, amiért én élek-halok. Feltúrtam a netet az együttes dalai után és mindegyik nagyon tetszett. Később egy-két koncertre is elmentem ahol szintén fantasztikusan éreztem magam, Bíborka felszabadult tánca külön műsor a műsorban, a dobos fiú pedig olyan hévvel játszik, hogy nézni is szédítő nemhogy hallani! Élőben egyébként a Kockarap tetszett a legjobban, imádtam a magával sodró lendületét és a szójátékokkal, költői képekkel gazdagon megfűszerezett szövegét. Bármikor végigugrálnám ezt a számot újra, az se érdekelne, hogy én vagyok a közönség legidősebb tagja. :)

Tehát nagyon szeretem őket, akár a kis eklektikus-szétszórt, akár a melankólikus-szerelmes, akár a bulizós stílusukat hozzák, én mindenre vevő vagyok. Ezek a fiatalok azt a természetességet, lelkesedést és szerethetőséget, hitelességet nyújtják, amit már olyan régóta vártam és aminek talán már a létezésében sem hittem - legalábbis a hazai könnyűzenei palettán. Hát mégsem halt ki a világból a fantázia, az érzékenység, a szenvedély... úgy örülök nekik és ennek! Nem is értem, miért nem látjuk gyakrabban őket a médiumokban. Ha a sok "műmájer ripacs" helyett ilyen igazi örömzenét adna a tv, talán még a reklámblokkot se kapcsolnám el! :)

"Nem neked hibás a kódod, a világ lett ilyen hülyén boldog!" kiáltják bele a nagyvilágba a Hőemelkedés című számukban és igazuk van! Aztán itt a A fogyó hold felé című dal, ami madárcsicsergéssel kezdődik, és hangulata egyszerre szomorkás és derűlátó " Rég beláttam, nincsen éden, sok kiállott hideg a részem,  a fejem fölött kigyullad az ég! ... Felkelő napot várom, merül a szív, kerül az álom, kihűl  a lélek, gőzölög a száj. A láng kialszik, hogyha hagyják! Fák mutatják a szél alakját. Nem szabhatsz a múlásnak irányt." Milyen sokszor érzem ezt, hihetetlen volt ráébredni, hogy a jelek szerint nem vagyok ezzel egyedül. :) Amikor elcsüggedek, meghallgatom a Rázz fel című dalt, ez mindig helyre tesz akár az eredeti, akár a szimfonikus változatát hallgatom:

Rázz fel

" Nekem ez a hét egy szétült szék " Valószínűleg sokan jártunk már ebben a cipőben! Itt meghallgathatjátok egy másik verzióban is: Rázz fel :) de van itt más is, például kritikai hangvételben megfogalmazott város és társadalomkritika a Metróhuzat című számban, vagy itt ebben a másikban:


Természetesen a szerelmes dalok sem hiányozhatnak a repertoárból. Itt van például a szomorkás Szinopszis szimfonikus kísérettel ami újabb dimenziót ad a dalnak, a merengő Darazsak és költői Árnyékok és még sorolhatnám. Sok-sok és mégtöbb szépség. Hallgassátok meg ezeket a dalokat, szerintem ezt a csapatot csak imádni lehet!

2 megjegyzés:

  1. Nem tudtam mit kezdjek ezzel a hajnalommal...elkezdtem a jutubról leszedni Magashegyi számokat. Engem is megfogtak. Éppen jól jön egy kis hang és színváltozás. Tetszik nekem ez az angolos hangzású zene, a hétköznapból kirázó szöveg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy neked is tetszik :)

      Törlés