2013. május 17., péntek

Átkeretezés



Átkeretezés - A clementin mese


Régebben részt vettem egy önismereti tréningen, ahol többek közt személyes hatékonyságunk javításáról tanultunk. Szó esett az átkeretezésről, amiből bennem annyi ragadt meg, hogy a pozitív gondolkodás hasznosabb az önsajnálatnál. Ha valami elsőre nem tetszik és nem tudunk rajta változtatni, akkor nézzük meg egy másik nézőpontból, mert mindenben van valami jó, és ha sikerül meglátnunk akkor könnyebben megemésztjük majd a dolgokat. 

Történt még januárban, hogy elcsábultam a helyi hiper akciós clementinjének láttán és jól bevásároltam belőle. Édes kis gyümölcsök voltak, csak az összetételükben a héj-mag arány erősen dominált a gyümölcshúshoz képest. Így a pucolást követően intenzív nyelvtornára volt szükség, hogy kinyerjem azt a kis finomságot, amit tartalmazott. Mivel a pozitív gondolkodás tréning nélkül is alap nálam, rögtön éreztem, hogy ez biztos jó, mert ok nélkül semmi nincs, tehát csak rá kell jönnöm, hogy miért jó? Az első gondolatom az volt, hogy a nyelvérzékemre hívja fel a figyelmem a kis clementin, de mi értelme lehet ennek? ... régi restanciám, hogy nyelvet kellene tanulnom?... Belém hasított a bűntudat, ezért ezt a gondolatsort gyorsan hátrasoroltam egy ritkábban használt agytekervénybe. 

Ekkor előbújt a kevésbé ezoterikus énem és igen gyakorlatias megközelítésben arra következtetett, hogy ha egy kis növény ennyi energiát fektetett a reprodukcióba, annak oka van. Ez élni akar! És nem mellesleg nekem még nincs ilyen növényem... ráadásul szeretem a növényeket, arról nem is beszélve, hogy általában meg is ered amit elültetek... hát elültettem. Az ismerősök reakciói változatosak voltak, volt aki fanyalgott, hogy úgyse kel ki, volt aki jópofa dolognak tartotta és drukkolt. Ami közös volt bennük, hogy két perc múlva már el is felejtették az egészet :) de ez nem is baj, elvégre a clementin magoknak nem volt szükségük közönségre, csak földre, vízre, melegre, fényre és időre. Hiszen bármihez kezdünk, nem attól lesz jó vagy rossz, hogy mások mit gondolnak vagy mondanak róla, hanem attól hogy jól csináljuk-e amit csinálunk? És lám... pár napja láttam hogy szép kis palántáim lettek, erősek, üdék. Kint hóvihar van, az étkezőablakban viszont tavasz.

Tényleg igaz, hogy a kellemetlenségben is lehet valamennyi jó, hogy a hátrányból lehet valamennyi előnyt kovácsolni, a bosszúságból pedig örömet. Mi döntjük el, hogy jól akarjuk -e érezni  magunkat és azt is hogy engedjük-e hogy a hitetlenkedők eltántorítsanak az ötleteinktől. Ragaszkodjunk hozzájuk és valósítsuk meg őket!

Szép hétvégét!

Szilvi 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése