Slow Life magyarul

Szabó Lőrinc :
AHOL ÉLŐBB A FÖLD


Vannak helyek, ahol élőbb a föld,
útak, melyek lángolnak, vagy sajognak
s akárhol leszel, mindig visszahoznak,
tájak, melyek már túlvilági kört
zárnak körénk, itt a kék, ott a zöld:
a gyöngyös Tejút könnyeiddel oktat
s annál a fánál erősebben ott vagy,
mint bárki bárhol: delet és gyönyört
őrzöl, s az téged. Igy szövődsz bele
a Mindenségbe, élet és mese:
nem is hiányzol sehol sohase.
Mindez sok, s kevés: ez ébreszt, ez altat:
örök jelenlét, noha képzelet csak...
Hogy szerezhet szív szíven ily hatalmat?!

 "A szakértők szerint az, aki megelégelte a gyűrődést, 

a „slow life" szellemében, saját lakhelyén is lehet turista."

forrás

 "Újratanulni azt a képességet, hogy rácsodálkozzunk olyan alapdolgokra, amik lehet, hogy sokunknak fel sem tűnnek. Pihenni kicsit, hiszen a pihenésnek nagyon fontos funkciója van. Az emberek többsége impulzusfüggő: mindig kell valami új, de közben nem tudunk megélni igazán semmit sem, és így ezek a dolgok nem tudnak örömet nyújtani. Ráadásul az emberek sokszor kizárólag másoknak akarnak megfelelni, ezért túlpörögetik magukat, és a saját igényeiket teljesen háttérbe szorítják. "

forrás

 Szőlős gazdák autópályája: a SZURDIK :)))

Viszlát vándor! :)

Kedvenc előadók - M - Magashegyi Underground

A kedvenceim felsorolásából semmi esetre sem maradhat ki a Magashegyi Underground! A Petőfi rádió MR2 Akusztik műsorában figyeltem fel rájuk, ahol a Szeplős váll című dalt adták elő. Nagyon megtetszett a kacér de nem közönséges dalszöveg, amit átjárt az a kicsit sikamlós de még finom humor, amiért én élek-halok. Feltúrtam a netet az együttes dalai után és mindegyik nagyon tetszett. Később egy-két koncertre is elmentem ahol szintén fantasztikusan éreztem magam, Bíborka felszabadult tánca külön műsor a műsorban, a dobos fiú pedig olyan hévvel játszik, hogy nézni is szédítő nemhogy hallani! Élőben egyébként a Kockarap tetszett a legjobban, imádtam a magával sodró lendületét és a szójátékokkal, költői képekkel gazdagon megfűszerezett szövegét. Bármikor végigugrálnám ezt a számot újra, az se érdekelne, hogy én vagyok a közönség legidősebb tagja. :)

Tehát nagyon szeretem őket, akár a kis eklektikus-szétszórt, akár a melankólikus-szerelmes, akár a bulizós stílusukat hozzák, én mindenre vevő vagyok. Ezek a fiatalok azt a természetességet, lelkesedést és szerethetőséget, hitelességet nyújtják, amit már olyan régóta vártam és aminek talán már a létezésében sem hittem - legalábbis a hazai könnyűzenei palettán. Hát mégsem halt ki a világból a fantázia, az érzékenység, a szenvedély... úgy örülök nekik és ennek! Nem is értem, miért nem látjuk gyakrabban őket a médiumokban. Ha a sok "műmájer ripacs" helyett ilyen igazi örömzenét adna a tv, talán még a reklámblokkot se kapcsolnám el! :)

"Nem neked hibás a kódod, a világ lett ilyen hülyén boldog!" kiáltják bele a nagyvilágba a Hőemelkedés című számukban és igazuk van! Aztán itt a A fogyó hold felé című dal, ami madárcsicsergéssel kezdődik, és hangulata egyszerre szomorkás és derűlátó " Rég beláttam, nincsen éden, sok kiállott hideg a részem,  a fejem fölött kigyullad az ég! ... Felkelő napot várom, merül a szív, kerül az álom, kihűl  a lélek, gőzölög a száj. A láng kialszik, hogyha hagyják! Fák mutatják a szél alakját. Nem szabhatsz a múlásnak irányt." Milyen sokszor érzem ezt, hihetetlen volt ráébredni, hogy a jelek szerint nem vagyok ezzel egyedül. :) Amikor elcsüggedek, meghallgatom a Rázz fel című dalt, ez mindig helyre tesz akár az eredeti, akár a szimfonikus változatát hallgatom:

Rázz fel

" Nekem ez a hét egy szétült szék " Valószínűleg sokan jártunk már ebben a cipőben! Itt meghallgathatjátok egy másik verzióban is: Rázz fel :) de van itt más is, például kritikai hangvételben megfogalmazott város és társadalomkritika a Metróhuzat című számban, vagy itt ebben a másikban:

Természetesen a szerelmes dalok sem hiányozhatnak a repertoárból. Itt van például a szomorkás Szinopszis szimfonikus kísérettel ami újabb dimenziót ad a dalnak, a merengő Darazsak és költői Árnyékok és még sorolhatnám. Sok-sok és mégtöbb szépség. Hallgassátok meg ezeket a dalokat, szerintem ezt a csapatot csak imádni lehet!

Almaország

Lett néhány szem hibátlan Idared és Mutsu almánk
Ők egészben várják be végzetüket. :)

Kedves olvasóim közül ketten is bátorítottak hogy dokumentáljam az almáink sorsát. Mivel a gasztroblog műfajában nem vagyok járatos, inkább a kert kategóriába tudom beilleszteni ezt a témát, hiszen a betakarítás, befőzés is része a kerttel kapcsolatos feladatoknak. 

Egy korábbi bejegyzésben megbecsültem hogy kb mennyi almánk fog teremni idén. A tényadatok birtokában megállapítom, hogy nem sok érzékem van a hozambecsléshez. Sokkal több lett mint amire számítottam. Valahogy a fán nem tűnt ennyire soknak. Mondjuk ha kizárólag a hibátlan almákat nézem, akkor mégiscsak jól saccoltam. 

A gyerek csak illusztráció,
hogy lássátok milyen aprócska almák teremtek :)

A növényvédelemben egyelőre elég járatlanok vagyunk, ezért a sok almából két nagy hordónyi mennyiség csak cefre minőségű lett. További másfél hordónyi almát II. osztályúnak minősítettem és feldolgozásra ítéltem. 

Ezekből lekvár lesz, mert nincs lelki érkezésem reszelgetni és más formában nem is nagyon esszük meg. Az almabefőttet nem szeretjük, sütisütésre viszonylag ritkán szánom rá magam, összességében a lekvár tűnt a legnagyobb valószínűséggel elfogyasztásra kerülő végterméknek. További szempont volt, hogy ezzel viszonylag kevés a macera. 

A mai fő-főzést megelőzte már három próba. Az elsőt a netről vadászott "meggylekvár almából" recept alapján készítettem, de nem igazán voltunk elájulva tőle, a másodikat szintén netes recept szerint készítettem ez már jobb lett - de nem tetszett hogy nincs teljesen szétfőve az alma. A harmadikat egyszerűen csak "érzésre" csináltam és ez lett a legjobb. Kicsit odakapott, de csak annyira hogy finom karamelles íze lett tőle a lekvárnak. Ha direkt akarnám ilyenre akkor biztos nem sikerülne! :)

Tehát nekiláttunk a kb. 120 liter alma feldolgozásának családilag. Ez remek csapatépítő foglalkozásnak bizonyult. Együtt voltunk, jól éreztük magunkat. Egyetlen bánatom, hogy a gyerekek nem szeretik a gyümölcskészítményeket (lekvárt, befőttet, gyümölcsös sütit, gyümölcslevest stb)... remélem azért a télen ez még majd alakul... a remény hal meg utoljára.

Megosztok veletek néhány folyamatábrát a mai délelőttből:

munkában a család

az egyik mossa

A másik darabolja

A harmadik pucolja

szalagmunka a konyhában

a negyedik főzi

a korábbi főzések a teljesség igénye nélkül

Jelenleg foglalt minden fazék és úgy néz ki ma minden üres üvegünk megtelik lekvárral. A gond csak az, hogy egy fél hordó alma még egészben van... azt hiszem mégiscsak kénytelen leszek más alternatívákat is bevetni a tartósításhoz! 

Megfelelés

Ma beszélgettem valakivel a gyerekeimről és beszélgetés közben mondtam egy megállapítást amit eddig még sosem sikerült megfogalmaznom, ma viszont hirtelen kibuggyant belőlem és annyira meglepődtem rajta, hogy azóta is ezen gondolkodom. A következő mondatot mondtam:

"Az egyik akkor boldog amikor megfelel valakinek/valaminek a másik akkor, amikor neki megfelel valaki/valami."

Nyilván mindenkiben megvan mindkét dolog, mindenki szeretne valakinek/valaminek megfelelni de vannak elvárásai is a külvilág felé, mégis valamelyik attitűd mindig egy kicsit erősebb. Nem ismerek senkit, akiben egyensúlyban lenne. Talán az az egyensúly hogy egyszer az egyik, máskor a másik kerekedik felül?

Mit gondoltok erről? Kinek jobb lenni, alkalmazkodónak vagy dominánsnak? Mik az előnyök, hátrányok?

Ti melyik csoportba tartoztok?